Tartós bérlet vagy nyílt végű pénzügyi lízing – „Melyik a jobb nekem?”

Tartós bérlet vagy nyíltvégű pénzügyi lízing? Cégek számára talán ez a piac két legjobb konstrukciója. Pénzügyi-, számviteli-, adóelőnyök, csupa vonzó tétel. Viszont nem árt egy picit mélyebben is átnézni őket. Cikkünkben (és az alapját képező videónkban) bemutatjuk, értelmezzük a két lízingformát és felhívjuk a figyelmet egy érzékeny részre is.    
Nézze meg videón vagy olvassa el cikkünkben!

2019-04-12T11:52:48+00:00 2019. ápr 12.|

Vállalkozóként, cégvezetőként nem könnyű a pénzügyileg leginkább megfelelő döntéseket meghozni, ha több különféle, bonyolult konstrukcióval kerülünk szembe. Vannak azonban esetek, amikor ez nem csak azért fontos, hogy egy üzlet megérje, hanem azért is, mert könnyen szabályt szeghetünk egyébként szabályosnak vélt viselkedéssel is.

A nyílt végű pénzügyi lízing esetében is erről van szó, ugyanis a vonatkozó szabályok gyakorlati alkalmazása a mai napig nem tisztázott teljes mértékben. Valaki, aki a lehetséges opciók közül egyszerűen választ, még akkor is bajba kerülhet, ha teljességgel jóhiszeműen teszi ezt

A cikkben egy példából kiindulva sorra vesszük a lehetőségeket, és megmutatjuk, hogy miért lehet kockázatos ez az opció, és mit éri meg választani helyette.

Az ebben a cikkben olvasható információkat több körben is szakemberekkel, könyvvizsgálókkal egyeztettük – ennek ellenére inkább tekinthető személyes véleménynek arról, hogy meglátásunk szerint hogyan is működik pontosan egy adott termék.

Jó ha tudod: Éppen ezért azt tanácsoljuk, hogy mielőtt végső döntésre jutna a cikkünk címét is adó kérdésben, mindenképpen beszéljen szakemberrel – könyvelővel vagy olyan gazdasági szakértővel, aki a témában járatos. Így biztosra mehet abban, hogy hiteles, pontos információk alapján hozza meg a döntést.

E két termékről, vagyis a tartós bérletről és a nyílt végű pénzügyi lízingről rengetegszer kérdeznek minket ügyfeleink. Nekik el szoktuk mondani, hogy valójában két rokontermékről, igen hasonló konstrukciókról van szó. Mondhatnánk, hogy testvérkonstrukciók, mivel számos lebonyolítási és szabályozási elemük gyakorlatilag megegyezik.

Fontos megemlíteni azt a különbséget, hogy tartós bérletet szinte bárki nyújthat, mivel a Polgári Törvénykönyv szabályozza. Ugyanakkor a nyílt végű lízingről a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény rendelkezik, így ezt csak engedéllyel rendelkező intézmények nyújthatják

Az alapvető különbség: a maradványérték

A két termék esetében a folyamatok viszonylag sokáig megegyezőek: adott a beszerzési ár, az finanszírozók által abból képzett nettó érték, a havidíj, majd elérkezünk oda, ahol egy úgynevezett maradványérték kerül megállapításra. Ezt még a kalkuláció során, a szerződés részeként kerül megállapításra.

Tapasztalataink alapján a legnagyobb gyakorlati eltérés az, hogy a tartós bérlet esetén a maradványérték mindig az aktuális piaci helyzetet figyelembe véve egy konzervatív becslés alapján megállapított várható piaci érték.

A nyílt végű pénzügyi lízing esetén a maradványérték viszont egyfajta képzett érték, amely a beszerzési értékhez viszonyul, annak 10-20 százaléka jellemzően.

Hogy miért ilyen alacsony a maradványérték?
Mert a finanszírozóknak ez egy kockázatcsökkentő módszer: a futamidő felénél-kétharmadánál már fedezetben lehetnek, vagyis ha akkor adódik valamilyen baj, őket nem éri kár.

Látjuk azt is, hogy az esetek többségében a valós piaci maradványérték és a nyílt végű pénzügyi lízing képzett maradványértéke eltérnek egymástól. Ez azért fontos, mert egy NAV irányelv szerint termék, áru vagy szolgáltatás kizárólag piaci áron cserélhet gazdát.

Mik a lehetőségeink?

A nyílt végű pénzügyi lízing konstrukciójában a futamidő végén három opció áll rendelkezésre:

  1. Lízingelőként az eszköz megvásárolható.
  2. A vásárlásra kijelölhető egy harmadik fél.
  3. az eszköz visszaszármazik a lízingbe adóhoz.

Vegyünk egy példát: mondjuk, hogy adott egy autó, aminek a valós piaci értéke 2.500.000 forint.

Van erre az autóra egy nyílt végű pénzügyi lízing konstrukciónk, ahol a maradványérték 500.000 forint – ez igen jelentős különbség.

Adott tehát a harmadik opció, hogy az eszköz visszaszármazik a lízingbe adó felé. Ha viszont már 500.000 forintig kifizettünk egy eszközt, valószínűleg nem akarjuk ezt elveszíteni, ez tehát nagy valószínűséggel kiesik.

Az első opciónál lehetőség van lízingbe vevőként az eszköz megvásárlására, ami jó üzletnek tűnik, hiszen 500.000 forintért megvásárolhatunk egy 2.500.000 forint értékű eszközt. Ez viszont szerintünk felvet egy problémát, amelyet először a jog nyelvén fogalmazunk meg:

Ez viszont szerintünk felvet egy problémát.

A probléma: felmerülhet-e valakiben a gyanú, hogy tulajdonszerzésre irányuló lízingtevékenységről van szó? Vagyis a lízingbevevőnek szándékában állt-e már a folyamat legelején megvásárolni az eszközt, tudva azt, hogy jelentősen olcsóbban hozzájuthat?

FONTOS: Egy szabály szerint a jogügyleteket nem a megnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell megítélni. Így vélelmezhető lenne egy ilyen döntésnél, amikor a piaci árnál lényegesen olcsóbban vásárol meg egy autót a lízingbe vevő, szabálytalanságot követ el.

Egyszerűsítve ez annyit jelent, hogy lehet, hogy a lízingbe vevő csakis azért vette lízingbe az autót, hogy később olcsóbban jusson hozzá.

Hasonló esetekre létezik is egy másik konstrukció: a zárt végű pénzügyi lízing, amire például nem vonatkozik az áfa visszaigénylésének lehetősége.

Előfordulhat tehát az előbbi esetben, hogy az adóhatóság kifogásolja az ügyletet, így akár a könyvelés revízióját is kérheti, aminek akár büntetés is lehet a vége.

És végül a második opció, amiről még nem beszéltünk, amikor vevőkijelöléssel kijelölünk valakit, egy harmadik felet, aki megvásárolhatja ezen az értéken az eszközt. A cég így nem jutott tulajdonhoz, tehát nem áll fenn annak a gyanúja, hogy tulajdonszerzésre irányuló tevékenységet folytatott. Ugyanakkor sérül a szabály, amely kimondja, hogy termék, eszköz és szolgáltatás kizárólag piaci értéken cserélhet gazdát

Ez a piaci érték független a felek között kialkudott értéktől. Az adóhatóság tehát megállapíthatja az olcsóbban megvásárolt eszközről, hogy piaci érték alatt cserél gazdát – egy autónál ez viszonylag egyszerű, elég akár egy használatutókat kínáló oldalt, vagy éppen az érték megállapítására alkalmas Eurotax programot felkeresni. De az ellenőrök akár azt is megtehetik, hogy egyszerűen megkérdeznek egy kereskedést arról, hogy az adott autót mennyiért vásárolnák meg az adott feltételek mellett.

A példához visszatérve: hiába jelöljük ki a magánszemélyt, egy vizsgálat során a hatóság könnyen szabálytalanságot láthat. Így megállapíthatnak áfaelkerülést, mondhatják, hogy aki ilyen feltételek mellett vásárolta meg az autót, ajándékot kapott, így ajándékozási illetéket szabhatnak ki, és az, akinek a közreműködésével az ügylet megvalósult (vagyis a vásárlót kinevező lízingelő) adóelkerülésben lesz érintett, így a NAV megállapíthat utólagos adóbefizetést.

A NAV-ot nem az “zavarja” ha valaki olcsón vesz autót.

A gondot az jelenti, ha a futamidő közben a havidíjakról az áfát visszaigénylik, majd az autó egy nyomott piaci értéken, és így alacsonyabb áfatartalommal kerül értékesítésre. Így összesen tehát kevesebb áfa kerül befizetésre – ami adóelkerülésnek tűnhet.

Mindez elméleti eszmefuttatás persze, ha viszont a szabályokat tekintjük, adja magát a következtetés, hogy a három opcióból valójában egyik sem kedvező.

A nyílt végű pénzügyi lízing önmagában egy jó és jól szabályozott termék, mi viszont úgy látjuk, hogy autóra vonatkoztatva a gyakorlati alkalmazásával bőven adódhatnak gondok.

Mindenképpen azt javasoljuk tehát, hogy felelős cégvezetőként, vállalkozóként semmiképpen se hozzon meg egy ilyen döntést egyedül, hanem előtte kellően tájékozódjon. Mielőtt bármilyen papírt aláír, egyeztessen könyvelőjével, könyvvizsgálójával, vegye sorra a lehetséges opciókat, és bizonyosodjon meg arról, hogy nemcsak pénzügyileg éri majd meg az üzlet, hanem annak sem áll fenn a lehetősége, hogy esetleg valamilyen szabályt megsértsen.

Kerülje el, hogy jóhiszeműsége ellenére hatósági ellenőrzésnek vessék alá cégüket és akár büntetéssel is sújtsák: ehhez nincs más teendője, mint a pontos tájékozódás.